Vélemények

Barnabás esete
Barnabás lassan egy éves, gyönyörű kisfiú. 9 hónapos korára megtanult mindent, amit egy ekkora babának tudnia kellett: tartotta a fejét, megfordult, jól használta a kezét, apró tárgyakat is megfogott, kúszott. Ez utóbbit olyan ügyesen művelte, mint egy kis indián, mindent elért ezzel a mozgással a lakásban, egyik pillanatban itt, a következő pillanatban ott tűnt föl. Nem sokkal később föl is ült. Már csak a mászás és az állás hiányzott. De ez sehogyan sem ment neki. Volt, aki azt mondta, nem kell vele törődni, nem minden gyerek mászik, mások ijesztgettek, hogy ez később sok problémát okozhat. Kérdeztünk védőnőt, orvost, babatornát vezető szakembert, de megnyugtató választ senkitől nem kaptunk. Végül eljutottunk a Dévény Módszer a Mozgássérültekért Alapítványhoz Hódmezővásárhelyen. Ott kezdték el Barnabás kezelését.

A 60 perc mindkettőnk számára különleges élményt jelentett. Kisfiam először jól viselte a kezelést, de aztán egyre elkeseredettebb sírással reagált rá. Hiába hittem el, hogy szükség van minden mozdulatra, a szívem szakadt meg látva Barnabás elkeseredettségét. Szerettem volna magamhoz ölelni, megnyugtatni, de a munkát nem lehetett abbahagyni.

Az eredmény nagyon rövid időn belül látszott. Kisfiam másnap elkezdett mászni, s napról napra egyre többször váltott kúszásról mászásra, egy hét elteltével szinte már csak így közlekedett. A kezelést követő harmadik napon pedig felállt. Szinte hihetetlen, de egyetlen alkalom elég volt ahhoz, hogy beinduljanak azok a mozgások, amelyekre addig hiába vártunk.



Réka esete
Első gyermekünk Réka 38. hétre 2380 grammal született császármetszéssel. A kötelező csípőszűrésen azt mondták, hogy a „jobb oldali csípője nem elég érett és a feje eldeformálódott, féloldalas”, ezért csípőtornát javasoltak. Heteket várakoztunk, mire megkaptuk az első időpontot 2009.09.03.

Kislányom keservesen sírt a tornák során, ellenkezett, de tudtam az Ő érdeke és erőt vettem magamon, hogy én ne sírjak vele. Négy hónapon át heti 2 alkalommal jártunk gyógytornára, de eredmény nélkül. Réka legtöbbször csak feküdt a kiságyában, egy-két játékkal játszott, de nem volt aktív, nem forgott, hasalni nem szeretett, sírt, ha úgy fektettük. Hét hónapos koráig szopott, majd elkezdtük a hozzátáplálást. Keveset evett, zöldségféléből semmit nem fogadott el, csak a gyümölcsöket. 3-4 naponta volt széklete. Teljes elkeseredésemben kezembe vettem a dolgot és segítséget kértem. A szomszédom lányának segítségével jutottunk el Hódmezővásárhelyre a Dévény Módszer a Mozgássérültekért Alapítványhoz.

Az első kezelés után már látható volt a változás Rékán: kiegyensúlyozottabb lett és este volt széklete. Azóta rendszeresen napi 2-3 alkalommal kakil, jó étvágya lett, olyan ételeket is megeszik, amit eddig nem (sárgarépa, sütőtök stb.), súlya hétről-hétre gyarapszik. Mozgása is fejlődött, egyik irányba elkezdett forogni, a 4. kezelés után már mindkét irányba. Hasalni is szeret, ügyesen tartja a fejét ott is.

Réka mosolygós, jó kedvű baba lett. Bízunk a további fejlődésben! Hálás vagyok mindenkinek a segítségéért!



Niki esete
Első gyermekünk Niki 2004.02.07-én született Szentesen 37. hétre 3380 grammal. A hosszú vajúdás (15 óra) és az elhúzódó kitolási szak miatt oxigénhiányos állapotba került. A születés utáni vizsgálatok gyenge reflexeket, ingadozó keringési értékeket mutattak, ezért a szegedi Gyermekgyógyászati Klinikára szállították. A szakszerű ellátásnak köszönhetően állapota pár órán belül javulni kezdett és hamarosan önállóan lélegzett. 2 hetes korában hazahozhattuk. Orvosi utókezelésként gyógytornát ajánlottak, amit Szentesen 3 hetes korában megkezdtünk.

Niki tartása, mozgása és közérzete 5-6 hónapos koráig nem igazán javult. Teste tónustalan volt, alsóvégtagjai kifordulva, tehetetlenül lógtak, karjai erőtlenek voltak és nem fogott, nem kalimpált a játékok után. Arcocskája mindig szomorkás volt, nem gőgicsélt, nem grimaszolt, csak nézett lefittyedt ajkakkal.

Csak a hátán szeretett feküdni, hason nem maradt meg, sírt. Nem evett sokat, mégis kövérnek tűnt és nagyon hurkásnak.

Utolsó reményként felkerestük Hódmezővásárhelyen a Dévény Módszer a Mozgássérültekért Alapítványt. A hetente 2 alkalommal végzett 60 perces kezelések pár alkalom után jelentős javulást hoztak. Niki megkedvelte a hasonfekvést, forogni kezdett, hamarosan kúszott és bemászta az egész lakást. 1 éves korára már felállt, kapaszkodva lépegetett és minden rosszaságot, huncutságot kitalált. Ma már megtette első önálló lépéseit. Mindig mozog, mindig beszél, csak alváskor van nyugalom és csönd.

Reméljük az első hónapok nyomtalanul örökre eltűnnek és kislányunk egészségesen, boldogan fejlődik továbbra is.

Hasonló javulást kívánunk a többi sérülten született babának is.


Balázs esete
Kisfiunk, Balázs 33. hétre 1940 grammal született súlyos fertőzéssel, oxigénhiányos állapotban. 4 napig lélegeztető gépre volt szüksége és 3 hetes koráig inkubátorban feküdt. Az elvégzett vizsgálatok egy 14x11x14 mm-es cystát diagnosztizáltak kisfiam agyában, melynek lehetséges szövődményét - hydrocephalus, azaz vízfejűség - kezelő orvosa részletezte.

Ezután teljes volt a kétségbeesésünk: miért pont Ő?; Kinek ártott ez a kis teremtmény?; miért büntet minket a sors?; és még hasonló kérdések merültek fel bennünk.

Balázs 5 hetes volt, amikor hazahozhattuk. A kórházban betegsége miatt gyógytornáztatni kezdték a Dévény-módszer szerint, melyet ezután rendszeresen folytattunk Hódmezővásárhelyen a Dévény Módszer a Mozgássérültekért Alapítványnál.

Fejlődése látványos volt és a rendszeres tornának köszönhetően külső szemlélő betegségéből semmit nem vett észre. Tartása javult, a kezdetben feszes és állandóan ökölbe lévő kezecske normál tónusú lett, időben kezdett forogni, kúszni, mászni. Kortársait utolérte!

Balázs elmúlt 1 éves, nagyon vidám, figyelmes, jó étvágyú baba. Önállóan jár, küszöb, lépcső nem akadály. Igazi kis örökmozgó és huncut. A legutóbbi kontrollvizsgálat szerint a cysta nem látható. További kezelésre, gyógytornára nincs szükség. Hisszük, hogy mindez a Dévény-módszernek és Kocsisné Benczédi Márta hozzáértő munkájának köszönhető.



Alice esete
Harmadik kislányom 39.hétre született viszonylag normális szüléssel, Apgar 10/10 értékkel, ám a köldökzsinór egyszer a nyakára volt csavarodva. A csípőszűrés kis szűkületet mutatott (85-85 fok), melyet a szakorvos szerint tornáztatással rendbe lehet hozni.

Ilyen előzmények után azt hittem, hogy minden rendben van. Rendszeresen járt hozzánk védőnő, és a gyermekorvos is rendben találta kislányom fejlődését. Én azonban furcsának találtam, hogy túl jó baba volt, nem látszott a nyaka és mindig sírt, ha a hasára fordítottuk. Ez meg is látszott a fejecskéjén,ami eldeformálódott az örökös hátonfekvéstől.Nem nyugodtam és neurológushoz fordultam, aki megvizsgálta és közölte a diagnózist: izomtónus eloszlási zavar, dyscrania-brachycephalia. Mint utólag kiderült a csípőszűkület is ezen problémákkal volt összefüggésben.

Szerencsére még időben gyógytornászhoz kerültünk és ekkor ismerkedtem meg a Dévény módszerrel. A rendszeres munka hatalmas erőfeszítés volt a pici lányomnak, no és nekem is, hiszen lelkileg nagyon megterhelő volt látni a sírással kísért munkát. De az eredmény nem maradt el és ez utólag kárpótol mindenért: látom, ahogy forog, mászik és a járással is kísérletezik a mára már 10 hónapos kis hölgy.

Nagyon hálás vagyok a módszer feltalálójának és a gyógytornászunknak Márta néninek! Ez úton üzenem minden kedves szülőtársamnak, hogy felelős kisbabájáért. Ne nyugodjon, ha jelez a belső jelzőrendszerünk, ez a genetikailag kódolt kis finom műszer, figyeljenek oda rá! Mert nem véletlen a figyelmeztetés és addig ne nyugodjanak, míg nem járnak a végére.



Jákob esete
Jákob 2000. november 21-én született hatodik gyermekemként. 3 hetesen jött meg az eredmény, miszerint a fiam Down-szindrómás. Nevelése nem okozott különösebb gondot. Szopott, szépen gyarapodott, belső szervi rendellenessége nem volt. Időben fordult. Fejlődése azonban a 9. hónapban leállt. Az eddig megtanult mozgásokon /fordulás/ kívül semmit nem csinált. Szegeden felkerestem egy gyógytornászt, elmondtam aggodalmaimat, mire azzal nyugtatott, hogy Jákob jó tartású fiúcska, majd megtanul mindent, 2 éves koráig nem kell beavatkozni a fejlődésébe. Azt még megmutatta, hogy kell megtanítani négykézlábra állni, és utamra bocsátott. Egy éves korában fóka mozdulattal kúszni kezdett. Itt újra megrekedt. 16 hónapos korában újra aggódni kezdtem, egy ismerősöm ajánlott egy vásárhelyi gyógytornászt, aki az ő Down-kisfiával is eredményesen foglalkozott. Telefonon időpontot egyeztettünk, 2002. 03. 27-én fogadott. A gyógytornásznő /Kocsisné Benczédi Márta/ kellemes modorú, határozott fogású hölgy, rögtön kezelésbe vette a fiamat. Elmondta a DSMG lényegét, azt is, mit miért csinál és hogy mi várható a közeljövőben, vagyis mely területeken várható fejlődés.

2002. 03. 31-én Jákob egyedül felállt a hálós járókájában.

Heti egy alkalommal jártunk, innentől kezdve a fiam fejlődése rohamosan megindult. 2002. 04. 16. Jákob lépegetni kezdett, ha fogtuk a kezét. Figyelme erősebb lett, értelmi fejlődésében is pozitív változás állt be. Az első kezelés után négy héttel 2002. 04. 25-én felült. Ekkor azt is feljegyeztem a naplójába, hogy 9 felismerhető szava lett.

2002. 08. 12-én elkezdett négykézláb járni, ekkorra már minden mellett felállt. Egy hónap múlva, 22 hónapos korára megtette az első önálló lépéseit. 24 hónapos korától sétálva jártunk a közeli ABC áruházba.

2003. december - 2004. január között 3 hét szünet volt. /ünnepek, hóviszonyok/ Ekkor ezt írtam a naplójába: ''nagyon hiányzik a gyógytorna. Jákob fejlődése leállt. Nem akar járni. Bágyadtabb, figyelme szétszórt.''

Jákob most 3 éves. Szobatiszta, mozgása fürge, gyors. Páros lábbal ugrál, bukfencezik, a szék karfáján felhúzza magát. Szavai megszámlálhatatlanok, érthetőek, 3 szavas mondatai adekvátak. Felismeri, megnevezi, csoportosítja az alapszíneket. Figyelme 40 percig leköthető, fenntartható. Képességei alapján szeptembertol felvették normál óvodába, normál csoportba.

A gyógytornászon kívül nem jártunk máshova vele, csak bölcsődébe. Hiszem, hogy a gyógytorna egy olyan fejlesztési pont volt az életében, ami nélkül nem könyvelhetnénk el ekkora sikert.



Benedek esete
A rövid és tanulságos történetünk közel egy éve kezdődött. 11 hónapos volt a kisfiam Benedek, amikor egyedül még nem tudott felülni és nem is mászott. Fizikálisan és szellemileg is teljesen egészséges kisfiú volt. A gyermekorvosunk tanácsára gyógytornászhoz fordultunk, aki a Dévény módszert alkalmazva, rövid idon belül látványos sikereket ért el Benedek fejlődésében.

Az első torna 2003. 04. 01-én volt. A fiam végig sírta azt az egy óra tornát és én az anyukája is majdnem, de tudtam az Ő érdekeit szolgálja. Három nap múlva a járóka rácsában kapaszkodva, térdelésből felállt. Öt nap múlva elkezdett kúszni. Nagyon érdekelte minden. Két hét után egyensúlyozva néhány percig állva maradt és megtette az első lépéseket.

A második foglalkozás után egy nappal feltudott egyedül ülni Benedek. Huszonegy nappal az első tornát követően felült, mászott, fel állt és végig ballagott az asztal mellett, 13 hónaposan elindult. Most 21 hónapos a kisfiam, aki egyedül fellépcsőzik a harmadik emeletig, örökmozgó, értelmes lurkó.

A Dévény módszernek köszönhetően véleményem szerint Benedek előrébb van a hasonlókorú gyerekekhez képest, úgy fizikálisan, mint szellemileg.